Hírlevél feliratkozás

Név:*
E-mail cím:*
Elfogadom az adatvédelmi feltételeket
Önszántamból iratkozok fel a hírlevélree

Ne tápláld a belső gyermeked

//Ne tápláld a belső gyermeked

Ne tápláld a belső gyermeked

Tulajdonképpen bármelyik elnyomott, elfojtott vagy nem szeretett aspektusról lehetne szó ebben a gondolatmenetben, de most mégis az egyik legáltalánosabbat szeretném példának használni: a belső gyermeket. (S én egyből a következő, „Léteik-e megoldás a belső gyermek gyógyítására?” fejezetre ugranék, kihagyva ezt az általános bevezetőt). Azért, mert ezzel talán mindenki találkozott már valamilyen formában. Arról az én-részünkről szeretnék beszélni (más szóval aspektusról), amely a felnőtté érés előtt sosem kapott elég figyelmet s sosem szerették eléggé… sőt, bántották és nem fogadták el. Ez a gyermeki rész szenved attól, hogy a szülei milyen elvárásokat támasztottak vele szemben. S leginkább, mennyire nem fogadták el, mennyire akarták a szülők saját képükre formálni.

Szinte kivétel nélkül mindenki sebzett belső gyermeket hordoz a keble alatt, aki szinte üvölt a szeretetért. Ez a felnőtt létben és a párkapcsolatokban egész drámák és szenvedések sorozatát okozza, nem beszélve arról, hogy ugyanezt a mintát örökíti tovább öntudatlanul. Ennek az aspektusnak nem csak hatalmas pszichológiai szakirodalma van, hanem az ezoterikus, önismereti úton is feltétlenül találkozik vele a boldog életet kereső.

Rengeteg oldás, gyakorlat, könyv és terápia létezik arra, hogy miképpen lehet a belső gyermeket gyógyítani – de teljesen meggyógyult emberrel még soha sem találkoztam. Valamilyen szinten mindenki egész életében hordozza ezeket a sebeket, csak egy élhető és elfogatható szintre van emelve – de az maga nem gyógyulás.

Mindig is szeretetért, odafigyelésért, törődésért kiállt a lélek, és ez teljesen elfogadott a társadalomban. S mindezek okán olyan emberi játszmákat játszik, amikor fojtogató gondoskodással, kritizáló aggódással a gyermekeket vagy más szeretetteket nyomorít meg és láncol magához.

Létezik-e megoldás arra, hogy vannak részeink, amelyek sérültek, vagy ezeket a sérüléseket egész életében hordoznia kell az embernek? Egyszer olvastam egy riportot egy neves pszichológussal, aki megjárta a német haláltábort, túlélte, családot alapított, és próbálta gyógyítani magán a sebeket. Könyveket írt, előadásokat tartott, majd 80 évesen is még mindig arról szólt az élete, hogy hogyan tud felszabadultan élni: hogyan tud megszabadulni az összes traumától. Rengeteg gyógyítót, terapeutát ismerek személyesen, akinek éppen annyira meghatározza a belső gyermeke szeretethiánya az életét, mint azoké, akikkel foglalkozik.

 

Létezik megoldás a belső gyermek gyógyítására?

NEM LÉTEZIK.

Azért, mert amíg létezik a belső gyermeked, addig mindig is fájni fog.

Azért, mert a belső gyermeki én rész azért jött létre, mert oda nyomta el az ember az összes vágyát a figyelemre s törődésre, amit követelt volna szüleitől. Ez a kis rész kezelte mindazt, amikor nem szerették az embert, amikor magányos volt és cserben hagyták, elfordultak tőle a szükség órájában. Valójában ezek teljesen normális és emberi események lettek volna, de az egó nem tudta kezelni, s létrehozta ezt az aspektust: a belső gyermeket.

S elárulom, meddig lesz szükséged arra, hogy szeressenek: amíg a belső gyermekedet meg akarod gyógyítani, vagy dédelgeted, vagy más módon foglalkozol vele.

Mert amíg figyelsz rá, addig élteted azt a részedet, ami benned negatív és szeretetre vágyik.

Van egy módszer arra, hogy hogyan tudsz megszabadulni az összes „nem szerettek”, „nem figyeltek rám” és „nem fogadtak el” érzésre:

Fogod, és szabadjára engeded a belső gyermekedet. Nagyon messzire.

Nem foglalkozol vele többet. Nem nyomod el. Nem hallgatsz a sipítozására, hogy sajnálatot vagy törődést lopjon tőled. Csak elengeded. Szó szerint. Nincs többé. Nincs többé benned fájdalomtest. Pukk.

Mert a belső gyermeked csak addig létezik, amíg te életben tartod: és amíg életben tartod, addig MINDIG is foglalkozni kell vele. Nem tudod meggyógyítani örökre, mert ha meggyógyítod, attól még létezni fog tovább, és a gyógyítás után idővel ugyanúgy kívánni fogja a figyelmet, a törődést, a szeretetet. Egész életeden át. A halálodig. Nem tudsz tőle megszabadulni.

 

S fontos megérteni, hogy nincs különbség a között, hogy az embernek a tudattalanban tárolt sérült gyermeke irányítja az életét… vagy a között, hogy az önismereti úton feltárja az ember a tudatalattiban ezt az aspektust. Mert mind a két esetben ugyanúgy megköveteli a figyelmet.

A belső gyermek totális elengedésének nem feltétele az, hogy hosszú éveket töltsön önismerettel… ezt lehet csak úgy is megtenni. Minden nélkül: mert nem szükséges hozzá semmi, hogy az ember rájöjjön, nem kell etetnie magában a saját démonait; még akkor sem, ha azok nagyon elesettnek, kicsinek és szomorúnak néznek ki.

 

 

2018-12-04T10:52:02+00:00 By |Írások|0 hozzászólás

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár