Hírlevél feliratkozás

Név:*
E-mail cím:*
Elfogadom az adatvédelmi feltételeket
Önszántamból iratkozok fel a hírlevélree
Magamról 2018-05-16T12:53:45+00:00

Magamról

KI VAGYOK?

Fiatal tizenéves koromtól kezdve a vallások és a spirituális tanok alapvetően meghatározták az életemet. Ha vissza kellene emlékeznem, akkor a nulladik jelentőségteljes élményem az volt, hogy már kisiskolás koromban többször is megakadt a szemem az Öt világvallás című könyvön, ami a szüleim polcán állt hosszú éveken keresztül. Már tudtam olvasni, amikor „tudomást” szereztem arról, hogy létezik olyan, hogy buddhizmus, kereszténység és más vallások. Majd édesapám egyszer csak a mellékhelységben felejtette a Micimackó és a Tao című művet, aminek a borítójára nagy piros betűkkel rá volt írva, hogy „18 éven felülieknek”.

Elolvastam, és akkor döntöttem úgy, hogy megvilágosodom. Talán ekkoriban lehettem olyan 14 éves, és emlékszem, esténként azzal töltöttem az időmet, hogy ültem az ágyon, kerestem az ürességet és próbáltam megvilágosodni. Persze, nem sikerült, hiszen nagy út állt még előttem. Édesapám sok agykontrollos könyvet is tartott a kilencvenes években, amiket bőszen olvastam még a gimnáziumi évek alatt, de a várva várt jobb jegyek és barátnők csak nem teremtődtek meg. A megvilágosodást sem értem el, ahogyan akkor azt gondoltam.

Majd később, 19 évesen találkoztam Richard Bach: Illúziók című könyvével, aminek hatására ráeszméltem, hogy tényleg minden csak illúzió körülöttünk, de az illúziót csak nem sikerült megtapasztalnom. Nem tudtam átnyúlni a falakon, sem a vízen járkálni. Egyre jobban frusztrált ez az egész dolog, hogy itt van minden leírva, és nem az történik velem, amit szeretnék.

S ahogy elkezdtem nagyon komolyan foglalkozni a buddhizmussal, gyógyító technikákkal, jógával, a new age különböző ágaival, mindig azt láttam, hogy a környezetemben egyetlen ember sincs birtokában annak, amiről ezek a könyvek szólnak. Persze, hallottam távoli „megvilágosodott” mesterekről, buddhista tanítókról, de az általuk képviselt eszméket nem tudtam elérni, bárhogyan is próbáltam. Az új évezred első felében különböző előadások és könyvek inspiráltak, majd kezdtem ráébredni arra, hogy minden, ez az egész hatalmas spirituális valami, a nagy megvilágosodás-hajcihő, a boldog élet, a boldog párkapcsolat, a jólét, a gyógyítás, minden, egy nagy illúzió. A környezetemben senki sem volt birtokában annak, amiről azt gondoltam, hogy tökéletes, tiszta és isteni.

Ennek hatására, 2007 tájékán döntöttem úgy, hogy mindent kidobok: minden tanítást, minden könyvet, minden eszmét, minden vallást, minden new age dolgot, mindent, amit a „nagy tanítók” mondtak, sok okos írásban leírtak. Azért, mert egyszerűen azt láttam, hogy szinte majdnem mindenki, aki a spiritualitással foglalkozik, legyen az „tanító”, „guru” vagy hallgató, és hívő, ugyanúgy éli az életét, és valójában a mélyben semmi sem változik. Egy-két igen ritka kivételtől eltekintve.

Logikus volt számomra, hogy ha a tanítók és tanítások szerint meg lehet világosodni, akkor biztos, hogy el is lehet érni azt az állapotot. Ha senki sem tudja (vagyis elenyésző számban), akkor vagy a tanításokkal van a baj, vagy az összes emberrel. A tanítások tapasztalataim szerint nem működtek hosszú távon – hiszen sok-sok millió boldog és szeretetben élő kereszténynek kellene élnie, keleten bölcs buddháknak és taoistáknak, és békésen élni Allah szentségében… de a világban mindent lehet látni szinte, csak ezt nem. Ez számomra azt mutatta, hogy ha a tanítások rendben vannak, akkor a tanításokat értelmező embereknél lehet a „probléma”. Azaz, emiatt nem járkálnak boldog és megvilágosodott emberek milliárdjai az utcákon. Vagy mindenkivel „baj” van? Vagy talán egyikkel sincs baj, és ez így van teljesen rendjén?

Ebben az időben, 2006 tájékán találkoztam Adamus Saint-Germain és Tóbiás üzeneteivel, s ezeken a különböző „csatornákon” keresztül kapott üzenetek, információk kezdték helyre tenni, letisztázni a bennem tornyosuló  kérdőjeleket, vagyis ezek segítettek hozzá a teljes kiürüléshez. Ahhoz az ürességhez, amikor már megértettem, hogy a tanítások és az emberek tényleg nem azok, amiket eddig gondoltam róluk, és nincs más hátra, mint hogy egyedül járjak ennek a dolognak a végére. Vagy megvilágosodom – ahogyan azt akkor gondoltam –, vagy valóban nincs értelme ennek az egésznek. Az érdekelt, hogy hogyan lehetek boldog, hogyan lehetek tökéletes ember, hogyan működik ez a minket körülvevő világ.

Ekkor vette kezdetét az az utazás, ami mindent letépett rólam, ami nem hagyott önmagamon semmit sem, és ekkor – nagy részben Adamus Saint Germain belső támogatásával – kezdtem el átlátni azt, amit kerestem. Kezdtem megérteni, hogy milyen hatalmas illúzióban is vagyunk, amely tényleg akkora és olyan sokrétű, hogy nagyon könnyű belegabalyodni. Kerestem arra a válaszra a kérdést, hogy „mi az élet, a világmindenség, meg minden itt körülöttünk”.

Ekkoriban, 2006-ban kezdtem el asztrozófiát és asztrológiát tanulni, amely tanulmányok nagyban meghatározzák a mai életemet, hiszen ezek hatására kezdtem el megosztani gondolataimat a világgal. Az asztrológia egy nagyon csodálatos, mély és tartalmas eszköz ahhoz, hogy megfogható formában tudjam tálalni, átadni azt, ami éppen zajlik általánosságban az emberekkel. Nagyon sok olyan visszajelzést kaptam, hogy „Kunó, te honnan tudod ilyen pontosan, mi történik velem?”.

Így született meg végül a csillagmag.hu oldal és ebből kinőve a Csillagleső című könyvsorozat is: hogy ott legyek mindenkivel a mindennapokban… s ha valamit nem sikerül megérteni, hogy mi miért is történik az emberrel, egy objektív külső erő segíthet kirántani az olvasót, hogy magasabb nézőpontból is rá tudjon nézni az életére. Minden csillagmagos írás erre törekedett, és a Csillaglesőnek is ez az alapgondolata.

Egy másik vonalon pedig, a csillagok mögött úgymond, 2010-től elkezdtem tanítani az úgynevezett „dimi”-t – ahogyan én hívom. Ez a szó, a dimenzióváltás szlengesített változata; mint ahogyan a spirituálisból lett a spiri, úgy lett a 2012-es dimenzióváltásos őrületből a dimi.

Mit jelent ez? Hogy nem az vagy, akinek gondolod magad – és minden problémád ebből a hibás nézőpontból fakad. Már eleve értelmetlen kérdéseket teszünk fel, amire természetesen soha nem lehet értelmes választ adni. Azaz, például, hogyan legyek boldog? Hogyan találjam meg a páromat? Hogyan legyen pénzem? Mi az életfeladatom? Ha ezekre a kérdésekre lenne egyértelmű válasz, akkor azt gondolom, a sok milliárd emberből csak akadna olyan megvilágosodott, filozófus vagy gondolkodó, aki erre tuti választ tudna adni. De nem tudott, hiszen ezeket keresik az emberek, tulajdonképpen évszázadok óta.

Akkor, ha nincs értelmes válasz, valószínűleg a kérdés eleve rossz. S akkor mi a helyes kérdés? Miért is vagyunk úgymond itt a Földön? Ezen való kutakodásom, s vele párhuzamosan az önfejlődésem vezetett el végül ahhoz, hogy tanításaimat és gondolataimat megosszam mindenkivel, különböző formákban: táborokban, elemzésekben, kurzusokon, előadásokon – amire csak igény lett. A célom nem az, hogy valamilyen tanítást átadjak, vagy valamilyen hitrendszert preferáljak – hanem hogy minden ember megtalálja a saját válaszait a saját életére. Velem tartasz? 

* * *

Elérhetőség: info kukac kissbalazskuno pötty hu

* * *

A honlapon fellelhető minden írás szabadon terjeszthető a forrás megjelölésével

* * *

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár