Egy kedves barátom a következő szavakkal fordult hozzám: „Kunó, mi a Mars magas szintje?”
Vagyis, a Mars által szimbolizált erőket hogyan lehet „magas szinten”, azaz úgy működtetni, hogy azokkal ne a szenvedést, a haragot és a fájdalmat erősítsük, hanem a szeretet és tudatosság felé törekedjünk? Hogyan lehet a harcot, a küzdelmet, a konfliktust és a drámát felemelni?
Vegyünk egy alapvető példát: két ember nem ért egyet. A „harc” a történelem során mindig ebből fakadt, az egyet nem értésből, amikor a két ember valamilyen közös dolgon összeveszett. Csak gondoljunk egyszerű házastársi vitákra, munkahelyi konfliktusokra, nem kell egyből politikai vagy világnézeti összetűzésekre gondolni. Hogyan tudunk mi, a saját életünkben ezekből a harcokból „jól kijönni”? Főleg az olyan viták esetében, ahol konkrét lelki, szellemi vagy fizikai sérülésünk keletkezik abból, ha engedünk. Hiszen sok olyan helyzet van, amikor ki kell állnunk a saját igazunkért, és nem hagyhatjuk elnyomni magunkat. De ha nem engedünk az elnyomásnak, akkor az agresszorral szemben elhelyezkedve hogyan tudunk érvényt szerezni az akaratunknak? Nem az a kérdés, hogy kinek van igaza, mert általában mind a két fél kellő mennyiségű érvet tud felsorolni.
Jelenleg 2020-as évünkben ez egy nagyon fontos kérdés, amiről már sokat beszéltem: a legfontosabb tanulsága az idei esztendőnek, hogy mindenkinek igaza van. Nagyon nehéz rálelni a teljes igazságra… mert ha valaki minél jobban próbálja megvédeni a saját igazát, minél jobban kiáll érte, akkor annál nagyobb összetűzésbe kerül a másik oldallal. A megoldás a történelemben eddig a harc volt: amikor eltöröljük a másik felet. Kiírtjuk, ellehetetlenítjük, eltüntetjük. Ez a Mars által szimbolizált harc alacsony szintje: amikor szembe megyünk a másikkal, hogy azt megszüntetve mi maradjunk az egyedüliek, akiknek igaza van.
De hogyan tudod ezt a harcot „magas szinten” működtetni? Hogyan lehet nem a másikat legyőzve küzdeni?
Ezt hívhatjuk egy szinten önlegyőzésnek, azaz belső erőnek. Mert a Mars az erő szimbóluma is: az erőt mások ellen fordítom, és így érzem magam erősnek, vagy képes vagyok magamban érezni az erőt? Mindjárt ki is fejtem, hogy mit jelent ez.
Az erő ha „felfelé” törekszik, akkor az ember egyéni érdekénél nagyobb dologért áll ki, ami „fölötte” helyezkedik el, amit megtapasztalva nagyobb és több lesz. Ez a válasz a kérdésre, ez a „Mars magas szintje”. Hiszen, amikor az erő, a harc a másik, az egyénnel egy szinten lévő másik ember felé tör, akkor igazából két erő csap össze, ami mindig fájdalmat és szenvedést szül. Persze a legyőző érezheti a győzelmét, hiszen átnyomta az akaratát a másik félen, de ettől válik mérhetetlenül gyengévé: hiszen az akarata csak akkor van érvényben, ha nincs senki más, aki azt megkérdőjelezze. Tehát a látszólagos győzelem – amellett, hogy fájdalmat és szenvedést teremtett – igazából ne ér semmit. Mert ha megint jön valaki vagy újra jön valami, ami megkérdőjelezze, akkor újra végig kell vinni a harcot. S persze nincs az ember ilyenkor biztonságban, hiszen retteg attól, hogy nehogy valaki jöjjön, hogy újra meg kelljen küzdeni. Ez az életben folyamatos feszültséget, betegséget teremt.
Hogyan lehet felfelé törni? Amikor a tekintetünket nem a másikra, az „ellenségre” szegezzük, nem AZON KERESZTÜL akarjuk bebizonyítani az igazunkat, hanem ANNAK ELLENÉRE. Azaz a másiktól független a mi „harcunk”. A saját igazságunkért való kiállás nem abban merül ki, hogy harcba bocsátkozunk az ellenkezőkkel, hanem elkötelezetten működik, kitartóan cselekszünk (Mars) a saját égre szegezett tekintetünk célját követve.
Itt nyer értelmet, hogy miért nem szabad hagynunk elnyomni magunkat, miért nem szabad engedni, hogy mások akarata érvényesüljön felettünk, mert akkor csak a másik egóját, vágyait és félelmeit engedjünk magunkra erőltetni. De nem „visszaütni” kell, nem bebizonyítani, hogy az én igazságom jobb, mint a tiéd, hanem kiállni azért, amiben hiszünk.
Kiállni, és e szerint cselekedni. Azaz a CÉLJA (Mars) más lesz a cselekedeteinknek: nem a másik ellen fog irányulni, hanem ÖNMAGUNKÉRT. Önmagunkat meghaladva, a régi harc-mintákból kilépve kell tenni azért, ami több, mint a saját akaratunk.
És néhány fontos észrevétel: a másik félnek ez nem fog tetszeni valószínűleg, és ezért harcba fog velünk kezdeni. És ebben az esetben a „szeretet” nem azt jelenti, hogy megengedem a másiknak, hogy elnyomjon engem. Ne az a megengedés, hogy a másik egóját hagyom kielégülni. Mert nem leszel kedves ember, hiszen nem a másiknak tetsző dolgokat fogsz tenni. De a lényegi különbség abban van, hogy nem azért csinálsz valamit, hogy a másiknak ne legyen jó; nem az a cél, hogy a másik ne tudjon ellened törni.
Mert nem az ellentét eltüntetése a lényeg, hanem az, hogy az ellentétet felhasználva magasabbra tudd emelni az életminőségedet! Hogy felhasználd a konfliktus erejét azért, hogy több lehess, hogy az életed igazabbá és teljesebbé váljon. Ehhez kell a „harc”, a Mars által szimbolizált erő, de ennek az erőnek az iránya ez égbe kell mutasson… és nem az egó szolgálatában kell álljon.
* * *
Jelenleg az égen a Mars látható mozgása hátráló: azaz a megszokott, mindennapokat mutató iránnyal szemben megy: ez annak a szimbóluma bennünk, a belső konfliktusainkat erősebben tapasztaljuk, és ezt alacsony szinten az emberi harcokban éljük meg. Éppen annak a megtapasztalásáról van szó, hogy te hogyan éled meg most az erődet. Mások ellen fordítod vagy önmagad meghaladására?
Nem foglalkozz a harccal, nem reagálj arra, ami a médiából árad feléd, ne kezdj el ellenállni semminek, mert csak szélmalomharcot vívsz. ÉLD a saját igazadat mindentől függetlenül: ami nem azt jelenti, hogy ne tegyél meg lépéseket, de a CÉLJA a lépéseidnek ne kint legyen: hanem bent.
Hogy mindez így van-e, nem tudom. Nem tudom kinek van igaza, nem tudom mi a helyes és nem. Én csak kiállok – senkivel sem szemben – abban, amit hiszek, remélve, hogy ezzel hozzájárulok nem csak magam, hanem másik emeléséhez is. De erre nincs ráhatásom, hogy ki mit kezd a cikk első felében leírt látszólagos igazságokkal. Nem célom megváltoztatni senkit sem, mert nem vagyok az igazság birtokában.
