Ismered a tehetetlenség érzését, amikor fájdalmat, dühöt érzel azért, mert valamit nem tudsz megakadályozni, valami megtörténik veled… olyan, ami benned félelmet, fájdalmat és szenvedést kelt, és tehetetlen vagy ellene. Frusztrált vagy, kikéred magadnak, de egyszerűen túlmutat a hatáskörödön, és te mégis benne vagy. És, hogy pontosítsuk: ez a hatalmi játszma.

A hatalmi játszmában részt vevő két fél egyik oldala – a hatalmon lévő – abból táplálkozik, hogy ezt az érzést ki tudja váltani a másikból. Hogy megteheti, és ebben senki sem tudja megakadályozni. Mert a másik fél – tehetetlen. Mert áldozat.

Ez a játszma határozza meg az emberiség történelmét. És fura, de csak ez az egyetlen egy dolog az, ami minden, de minden úgynevezett problémánk mögött áll. A hatalom és az áldozat energiája. Ebből a körforgásból azért nem találjuk a megoldást, mert ebben a játszmában mindenki részt vesz, és e játék keretein belül akarjuk mindig megoldani a problémát:

Aki áldozat, azon segítünk. Annak energiát küldünk, legyen az törődés, pénz, étel, figyelem… és mire neveltük öntudatlanul újra és újra minden generációt a Földön? Ha áldozat vagy, megsegítenek. Jönnek mások, megmentenek, nem kell vállalnod a felelősséget önmagadért.

Aki hatalmon van, és a hatalmi játszmában van „felül”, azt pedig egy másik hatalommal szeretnénk eltörölni. Erőt erővel. (Az áldozatoknál pedig gyengeséget gyengeséggel.) A hatalmakat megdöntő hatalmak újra és újra beleesnek ugyanabba a hibába, és megdöntendő hatalommá válnak. Mert abból táplálkoznak, csak azért élnek, mert élvezik azt a játékot, hogy vannak, akikben fájdalmat okozhatnak.

Ezt szeretném újra leírni más szavakkal, mert nagyon fontos és ez a kulcs: Csak a hatalomért magáért játssza mindenki ezt az energetikai adok-kapokot, és ez azért sikerül, mert van, aki áldozat lehet, akit aztán megmentenek. S aki áldozat, valahol az életében, egy más területen elkövető. Aki elkövető, valahol valamikor áldozat.

És ebbe lélegeznek bele gyerekeink az első pillanattól kezdve, mert nem látnak mintát arra, hogy hogyan lehet ebből kitörni. Anya és apa ugyanúgy fogja a kicsit játszani az áldozat és a hatalom játékát.

Na de mi a kiút?

Egyszerű, de elsőre talán nehéz. Csak azért tűnik (!) nehéznek, mert nem vagyunk hozzászokva: ne vegyél részt a játékban.

A játékban nem részt venni nem azt jelenti, hogy nem fordítod oda a szemed, ahol ez történik és nem azt jelenti, hogy érzéketlenné válsz. Azt hiszem az emberiség ezzel próbálkozott: rideggé válni a bennünk és a világban zajló fájdalomra (és hatalomra) vagy elmenekülni előle. Attól, hogy kikapcsolod, attól hogy az erdőben élsz, és becsukod a szemed, attól még részt veszel benne AZZAL, hogy nem akarsz benne részt venni.

Ördögi kör: hiszen ha nem _akarsz_ valamiben részt venni, azzal erősíted. Ugyanúgy a hatalmi játszma áldozata lettél, hiszen te nem _akarod_, hogy veled ezt játszák. Tehát, hogyan ne játssz valamit, amit nem akarsz játszani?

Úgy, hogy nem eteted. Nem adsz neki energiát. Nem adsz neki figyelmet. Nem nem-akarod.

A legnehezebb: nem akarod megváltoztatni. „De Kunó” – mondod is rögtön – „hát hogy ne akarnám megváltoztatni a szenvedést, a fájdalmat! Segíteni szeretnék, javítani a dolgokon. Most azt mondod, hogy ne tegyem?”.

A kérdés első felével kapcsolatban arra hívnám fel a figyelmet, hogy abban a pillanatban, hogy segíteni szeretnél, javítani a dolgokon, megakadályozni a szenvedést, imádkozni vagy bármit is csinálni AZÉRT(!), hogy ez a szenvedés elmúljon: részt vettél ebben az energetikai játszmában. Érted?

Hiszen aki a hatalmi oldalon van, az még nagyobb energiát habzsol be: „nézd csak mekkora fájdalmat okoztam, irányítom az egész világot!”

És – mint említettem – ezért nincs kiút ebből a játszmából, mert a hatalom a te jó érzéseidből táplálkozik, a te segítő készségedből. A félelemből, a fájdalomból.

A kérdés második fele arra vonatkozik, hogy „ne tegyél semmit?”. Ez a legnehezebb az egészben, és talán a legkevésbé érhető, de ígérem mindent el fogok követni, hogy ezt el tudjam „magyarázni”.

Szóval: tehetsz tettekkel, de ne „úgy”.

Ez alatt azt értem, hogy nem a tetteid maga a lényeg, hanem, hogy az milyen szándékból, milyen indíttatásból indult el. Mert még egyszer: ha te fel vagy háborodva, ha kikéred magadnak, ha félsz, ha javítani szeretnél a dolgokon, CSAK ERŐSÍTED a játékot. Erősíted a hatalmat.

Ez a legfontosabb, hogy ha benned ilyen érzések vannak, akkor kész, a hatalom „nyert”, te bevondótál, és kész. De azt mondod talán, hogy ez teljesen emberi… és én erre azt mondom, hogy ha ez emberi, akkor én nem akarok ember lenni. Tudom, érzem és tapasztalom, hogy lehet nem részt venni a hatalmi játékban. Hogy nem leszel dühös, nem fogsz félni, nem leszel indulatos az elnyomás és a hatalom láttán, nem fogod kikérni magadnak, nem akarsz segíteni másokon, nem akarod megmenteni az elesetteket. Nem vonódsz bele a játékba.

Ugrok egyet: ismered a flow érzését. Főleg a kreativitáskor megélt állapotot, amikor csak teszed a dolgod, és nem agyalsz, nem gondolkozol, csak vagy. Egy csodás hangszerré válsz, amikor pont a megfelelő dolgot teszed a megfelelő módon. És bár vannak gondolataid, nem a gondolatok irányítanak, hanem csak a háttérben meghúzódva segítik a cselekedeteidet. „A flow-élmény egyik legbiztosabb jele, hogy ösztönösen, akár kitörő örömöt érzünk, miközben egy adott feladatot oldunk meg, de a flow-t úgy is le szokták írni, mint egy lebegést, amikor csak az adott feladatra fókuszálunk.” – mondja a Wikipédia.

Tehát, legyél ebben az állapotban. Ebből indítsd a cselekedeteidet. Ne szánalomból. Ne haragból. Ne azért akarj a középpontodban lenni, hogy ne tudjanak onnan kimozdítani. Érted ezt? Ha azért akarod elérni a belső békét, a nyugalmat, hogy ezzel ne lehessen rád hatni, akkor máris részt vettél a játékban! Ezt a legnehezebb megérteni. Csak legyél. Legyél tőle független. Igazából nem is fogod látni már ezt a dolgot. És igen, egy szinten érzéketlen leszel a fájdalomra: mert tudod, hogy ez csak a hatalmi játszma. És nem akarod erősíteni. Nem akarsz belevonódni.

Ha mindenki megérteni ezt, tudod mi történne? Szép lassan eltűnne a szenvedés a világból – pont azért, mert nem akarnánk a szenvedés és hatalom játszmájában részt venni. Pont ezért, mert egyre kevésbé akarjuk megsegíteni az elesetteket, pont ettől nem kap energiát ez az elnyomó és elnyomott játék. Mert az emberek már mást szeretnének játszani.

És mi történik a világban most, erre reagálva? A hatalom még erősebben kezdi el a játékát, még nagyobb erőt mutat azért, hogy még több REKAKCIÓT váltson ki. De az embereknek elegük van ebből a játékból. Nem akarnak már ebben részt venni – egyre többen. Persze vannak, akik továbbra is dühösek, félnek(!), kikérik maguknak, szánalmat éreznek… ők továbbra is benne akarnak lenni ebben az egészben. Ők a hangosak. Őket hallod, őket látod, mert ők rohannak felháborodva, kikelve magukból a hatalom ellen – de ők azok, akik táplálják a hatalmat, ők teremtik újra és újra naggyá az elnyomó erőt. Mert el lehet őket nyomni.

De téged nem lehet elnyomni. Te nem fogsz félni. Nem fogod kikérni magadnak, nem fogsz a középpontodba menni azért, hogy nehogy ki lehessen mozdítani. Te csak leszel. Csak úgy. Flowban. Teszed a dolgot. Nem leszel ideges ezek miatt a dolgok miatt. És nem akarod megváltoztatni ezeket a dolgokat. És pont ettől az egész el fog sorvadni. Nem tudom, mennyit kell rá várni. De ha ez a hatalmi energia – mint mondjuk egy növény – egyre kevesebb táplálékot kap, egyre kevesebb fényt és vizet, akkor el fog korhadni. Ne etesd a hatalom játszmáját. A figyelmedet ne ide küldd, mert ezzel csak növeled.

Csak legyél, flowban, mert így megszabadulsz ettől az egésztől. Nem kell, hogy félj, nem kell, hogy kiborítson, nem kell, hogy dühöt érezz. Ez csak a benned lévő tanult minta, amit a Földön élő emberektől tanultál gyerekkorod óta. Nem kell, hogy így legyen.