Hírlevél feliratkozás

Név:*
E-mail cím:*
Elfogadom az adatvédelmi feltételeket
Önszántamból iratkozok fel a hírlevélree

Vonzás – avagy a 21. század alkímiája

//Vonzás – avagy a 21. század alkímiája

Vonzás – avagy a 21. század alkímiája

A mai spirituális köznyelv használja a „bevonzom” kifejezést. Nyilvánvalóan van alapja, de ha tényleg működne ez a „bevonzás”, akkor csupa gazdagság, egészség és boldog párkapcsolat teremne a Földön a sok bevonzós könyv, film és tanfolyam után.

A „Titok”, a „Mennyei Prófécia” és más hasonló művek egy nagy tömeghipnózist bocsátottak a New Age-es és a spirituális emberek millióira: ha elég ügyesek vagyunk, akkor mindent meg tudunk teremteni. Ahogy a Titok fogalmaz: „Ez a Titok, a mindenség Titka – a titok a végtelen boldogsághoz, egészséghez, pénzhez, kapcsolatokhoz, szerelemhez, fiatalsághoz: mindenhez, amire vágysz.”

Ez roppant mód hasonlatos ahhoz, amit a középkorban úgy hívtak: aranycsinálás. Ott a Príma Matéria után loholtak, a végtelen gazdagság és boldogság titkát kutatva. És ahogy látszólag senki sem találta meg a Bölcsek Kövét, úgy a Titkot sem. A tapasztalat azt mutatja: se az aranycsinálás, se a bevonzás valójában nem működik pont ott, ahol működnie kéne.

Miért van mégis ez olyan mélyen bennünk, miért keressük folyton a gazdagságot, és más elképzeléseket? Nem a bevonzással van a baj, hanem azzal, hogy kicsoda, mit – és MIÉRT – akar bevonzani. Pont ez az ok, amiért nem fog működni.

Hiszen a vágyak, amelyekkel a vonzásunk tárgyát célozzuk meg, valójában a saját belső kiéletlen érzéseinket tükrözik. Ez azért termel egy végtelen ciklust, mert fenntartunk egy egyensúlytalan állapot. Ezt pedig folyamatosan „etetni” kell, energiát kell belefektetni abba, hogy az egyensúlytalanság megmaradjon: és ez a „hiány”, ez a negatív mérleg az, amit ellensúlyozni kell azzal, hogy újabb és újabb „vágy” megélésével betömjük a lyukat.

Mondok egy példát, hogy ez a hétköznapokba is behelyezhetőbb legyen: szeretne valaki sikeres, elismert lenni, és még anyagilag is jólétben élni. A sikeresség vágya abból fakad, hogy ez az ember valójában belül roppant módon kicsinek és bénának érzi magát, és ezért azt gondolja, hogyha bevonzza a sikert, megteremi az elismertséget, akkor ez a belső (öntudatlan megélt) állapot majd elmúlik.

De – és itt jön a lényeg! – valójában a belső kicsinység érzése NEM TERMÉSZETES ÁLLAPOT! Ahhoz, hogy valaki folyamatosan valamilyen negatív belső önértékelést tartson fel, ahhoz energia kell. És ezért, hiába is tömi be emberünk a siker újabb és újabb megélésével ezt a hiányt, attól még nem múlik el az alacsony önértékelése. Mert maga az eredendő – „én béna vagyok” – állapot nem múlt el, nem került feloldásra.

Tehát, ha valaki megélné a belső saját természetes teljességét, akkor nem kéne fenntartania azt az állapotot, hogy menekül a kicsinység elől… és így nem kellene folyamatosan termelni azt az energiát. És nem vágyna a sikerre sem. Hanem megtapasztalná azt.

Ezért nem tudja az ember „bevonzani” a pozitívnak vélt dolgokat életébe, mert valójában belül egy negatív állapot van (legtöbbször öntudatlanul) fenntartva, ami valójában persze megteremti a „negatívnak” tapasztalt életeseményeket. A vonzás törvénye valójában természetesen működik, hiszen a belső elnyomott lelkületek kerülnek megteremtésre, de ezzel a kondicionált személyiség nem akar találkozni.

 

 

Mesélek erről egy másik példát, ami látszólag teljesen másról szól, de valójában ugyanezt a „vonzás” témakört mutatja meg egy eltérő nézőpontból. A fentebb vázolt egyensúlyi-példa a vonzás okának a dinamikáját mutatta be, most pedig az egész dinamika kialakulásának a mozgatórugóját nézzük meg. Miért alakult ki az az emberben, hogy „jó” dolgokat szeretne az életében? Hogy boldog szeretne lenni? Hogy sikeres szeretne lenni? Erről – és ennek értelmetlenségéről – szól az alábbi mese:

Képzeld el, hogy azzal a céllal érkezel egy új nagyvárosba, hogy megtaláld a legcsodálatosabb épületet, amiről a legnagyobb gazdagság süt. Napokon át járod a várost, minden utcát bejárva, kutatva-keresve a leggazdagabb épületet. S amikor bejártad a fél várost, találsz egyet – de nem tudhatod, hogy ez a leggazdagabb-e? Ezért hát tovább kell folytatnod a kutatást. És ha elég nagy ez a város, akkor látható, szinte egész ittléted alatt folyton csak keresel, keresel és keresel.

S mire fogsz emlékezni a városnézésből, a többi házból? Mi marad meg vajon az emlékezetedben, hogy milyen szökőkutakat, érdekes épületeket, izgalmas kreatív dolgokat láttál? Vajon újra vissza akarsz majd jönni ebbe a városba, hogy bejárd, esetleg más CÉLLAL?

Nos, a ma embere – legyen spirituális-bevonzós vagy sem – általában azt az Egy épületet keresi. A Boldogság vagy a Gazdagság házát. S elmegy minden mellett, ami éppen az életében van: mert az sosem jó, az nem elég jó.

Vajon – és akinek sikerült ezt a kérdést megértenie, az biztosan megtalálja magában a Bölcsek Kövét vagy a Titkot – milyen lesz az életed, ha úgy járod be a várost, hogy bár soha nem állsz meg a járásban, de nem azt az egyet keresed, hanem éppen azt élvezed és csodálod, ahol vagy? Más tapasztalásban lesz részed?

Ugyanazt a várost járja be a két különböző mentalitású utazó: az egyik folyamatos elégedetlenségben járja végig az összes főutat, sikátort, zsákutcát… a másik pedig folyamatos érdeklődéssel és a tapasztalás örömével. Ugyanaz a város – de két GYÖKERESEN eltérő tapasztalás és felfogás. Mind a két utazás során dolgozol, pénzt keresel, szeretsz, gyűlölsz. Ugyanúgy teszel. De teljesen más a létezésed alapja.

Nincs más dolgod hát, mint elengedni azt, hogy megtaláld „A” nemtudommicsodát. A pénzt. A boldogságot. A párkapcsolatot. Úgy is ugyanazt a várost fogod bejárni – azaz ugyanazt az életet fogod élni. Van választásod.

2019-02-13T08:51:57+00:00 By |Írások|0 hozzászólás

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár