Amikor változás elé ér az ember, szinte kivétel nélkül jön egy „de”, egy „ha”, egy „és”… ám amint kimondtad ezeket a szavakat, már meg is halt benned minden, ami a változást akarta volna.

Például ha egy párkapcsolati problémákkal küzdő hölgynek azt mondanám, hogy kezdjen el változtatni az ismerkedési szokásain, akkor máris ott lenne a válasz: „De én úgyis mindig ilyen férfiakkal találkozom”, vagy „Áá, velem ez biztosan nem fog megtörténni”.

Ez az, amit az elme nem képes megérteni, hiszen az ember általában a „hiszem, ha látom” alapján él. Pedig képzeld, a pszichológia már az elmúlt században bebizonyította, méghozzá nagyon jól megrendezett kísérleteken keresztül, hogy az ember a gondolkodása révén valójában csak azt képes látni, amit elhisz. Ez ma már tudományos tény.

Ilyenek vagyunk. Csak azt tapasztaljuk magunk körül, amit elhiszünk a világról. Ezzel már gondolom találkoztál, hiszen minden vonzás-törvényes dolog erre épül. Most vizsgáljuk meg ezt egy másik szempontból: azért nem történik lényegi változás körülötted a világban, mert azt hiszed, hogy teszel valamit, pedig közben csak eltereled magad a valódi változástól, a valódi cselekvéstől!

A VALÓS tettnek egy kézenfekvő álcáját, elterelését szeretjük használni: újabb telefont veszel, hogy még újabb dolgokkal üsd el az idődet. Újabb tanfolyamba kezdesz, újabb könyveket olvasol el. A munkádban újabb feladatok jönnek, újabb párkapcsolatokkal találkozol. Újabb érdekességek jönnek az életedbe, újabb helyen fejted ki a véleményedet, még több mindent lájkolsz. De ha jól megnézed, a mélyben igazában semmi sem változik. Egyfajta értelmetlen, végtelen ciklusban élsz, ahol – legalábbis a lényegét tekintve – mindig minden ugyanolyan körülötted.

Mert nem tudod, hogy mit kéne tenni – és máris megint itt van egy „mert”, ami meggátol a változásban. De mit értek én itt változás alatt?

Vizsgáld meg, mi az, ami számodra igazán fontos! Mi az, ami lendülettel, vággyal tölt el? Vajon megtettél mindent ennek az érdekében? A kifogásaid – ne haragudj – nem érdekelnek! Most vagy szeretnél előrelépni, vagy inkább maradnál ott, ahol vagy, de a kifogásokat hagyjuk!

Azon múlik az egész, hogy azok a dolgok, amelyek fontosak a számodra, valóban az életed részét képezik-e. Tényleg megteszel értük mindent ? Vagy csupán ennek a látszatát szeretnéd fenntartani?

Vagy – és figyelj, mert ez a legfontosabb –  ha hiába is szeretnéd, nem vagy rá most éppen képes, akkor fogadd ezt el! Ha évek óta próbálod ezt vagy azt csinálni, de nem megy, pedig úgy érzed, hogy kellene… akkor hagyj végre fel a próbálkozással! Fogadd el, hogy nem csinálod, akármilyen csodás érveket tudnál is felsorolni mellette! Ne találj ki több kifogást! Egyszerűen csak ne csináld. Fogadd el, hogy nem, és kész.

Tedd meg azt, ami valóban fontos, és meg is tudod tenni – és ez természetes lesz a számodra. Ne másokat másolj, mert ami másnak jó, az valószínűleg neked nem az, vagy legalábbis nem úgy. Azért teremtesz magadnak rengeteg elterelést, küzdelmet és önvádat, mert látod, hogy mások mit tesznek és milyen boldognak látszanak, neked pedig nem megy. Inkább csináld azt, ami NEKED megy! Magadért. És ha ott van a „de” vagy a „ha” és az „és akkor”, egyszerűen mondd ki a négy ősi tibeti mantra egyikét (lásd a Négy ősi mantra a gyakorlatban című ingyenesen hallgatható videómat), és csináld. Vagy ne csináld.

Mert ha valami az életed része, akkor azt nem kell megvédened, arról nem kell meggyőznöd a másikat. Ideje cselekedned: MAGADÉRT! Ami SZÁMODRA fontos, azt tedd az életed részévé!

Azzal pedig ne foglalkozz, hogy ez mennyire látszik rajtad, vagy mennyire tudsz róla beszélni!