Az emberiség szó szerint a jó és rossz birodalmának foglya. Ez egy olyan kötés, amiből szinte lehetetlenség megszabadulni, mert amíg létezik a jó és a helyes, addig létezik a rossz és a helytelen. S amíg e nézőpont mentén éljük a világot, addig mindig is lesz szenvedés, fájdalom és betegség. Tudom, hogy nagyon-nagyon nehéz ebből a világnézetből megszabadulni egy olyan tapasztalásba, ahol csak a létezés van, a megbocsátás és az elfogadás. Ennél nagyobb ajándékot tényleg nem kaphattunk volna, mint a szabad akaratot, amit elfogadva magunkban és másokban minden tettünk megértést nyer. Nincs bűn és bűnhődés.

Azért nem lehet ebből a világképből megszabadulni, mert félsz a rossztól, félsz attól, hogy veled is megteszik vagy te is megteszed. De ami még „rosszabb”: veled megtették és te is megtetted. És innentől kezdve nincs kilépés – én sem fogom tudni neked soha de soha bebizonyítani, hogy nem így van, és ki lehet ebből kerülni. Bebizonyítani nem tudom. Megmutatni sem tudom, mert amíg így nézed a világot, mindig is lesz valami, amit vagy én vagy valaki rosszul csinál. Sajnálom.

Szerencsére ma már az önfejlesztő könyvek szinte másról sem szólnak, mint hogy mi magunk olyannak teremtjük a valóságunkat, amilyenek vagyunk. Amíg áldozatként tekintünk önmagunkra, ezt a valóságot tapasztaljuk. Ezt nem kívánom részletezni, hiszen nagyon izgalmas könyvek és előadások sokasága magyarázza ezt el.

Ennek az „én-teremtek-mindent” megértéséhez pedig nagy segítségünkre van a kvantumfizika és annak szellemi vetülete. Egyik kedvenc előadásomon közel két óra alatt megpróbálom megmutatni ezt az egész kvantum-világ, kvantumfizika dolgot egyrészről tudományos oldalról, másrészről pedig a „spirituális” oldalról, hogy miként befolyásolja a tudat a tapasztalást.

De most szeretnék egy kicsit a fizikai, tudományos oldalról elmesélni valamit, ami ha leesik, akkor HATALMAS előrelépést érhetsz el az életedben azon a téren, hogy meglásd: csak a tapasztalás van, és minden áldott – még az is, amiről azt gondolod, hogy nem az, mert olyan rossznak tűnik. A jó és rossz harcának egyszer véget kell érnie: de ez csak BENNED történhet meg, sosem a világban.

Szeretnék idézni egy nagyon klassz tudóstól, Carlo Rovelli-től, aki a kvantumgravitáció szakavatott kutatója. Így fogalmaz (a kiemelések tőlem származnak):

„Végül a kvantummechanikának van még egy harmadik felfedezése a világról. Ez a legmélyebb és a legnehezebben érthető; […]

Az elmélet nem azt írja le, hogy miképpen vannak a dolgok, hanem azt, hogy hogyan bukkannak fel és hogyan hatnak egymásra. Nem azt írja le, hogy hol van ez vagy az a részecske, hanem azt, hogy ez a részecske hol mutatkozik meg a többi előtt. A létező dolgok világa a lehetséges kölcsönhatások birodalmára korlátozódik. A valóság interakciókra szűkül. A valóság viszonyokra egyszerűsödik.

Bizonyos értelemben ez nem más, mint a relativitás igen radikális értelemben vett kiszélesítése. Arisztotelész elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy csak a relatív (viszonylagos) sebességet érzékeljük. Például egy hajó belsejében csak a hajóhoz viszonyított sebességünkről beszélünk, a földön járva meg a talajhoz viszonyított sebességről. Galilei rájött, hogy emiatt mozoghat úgy a Föld a Naphoz képest, hogy mi azt közvetlenül nem érzékeljük. A sebesség nem egy test saját, egyedi tulajdonsága, hanem a mozgás tulajdonsága: a testnek egy másik testhez viszonyított mozgásáé. Einstein a relativitás fogalmát kiterjesztette az időre is: két eseményt ehhez vagy ahhoz a mozgáshoz viszonyítva mondhatunk egyidejűnek. A kvantummechanika egészen radikális módon terjeszti ki ezt a relativitást: a valamely testet jellemző változók mind csak más testekhez képest léteznek. A természet csak kölcsönhatásaiban jeleníti meg a világot.

A kvantummechanika által leírt világban nincs más valóság, csak a fizikai rendszerek közötti viszony. Nem dolgok kerülnek kapcsolatba egymással; a kapcsolatokból jön elő a „dolgok” fogalma. A kvantummechanika világa nem tárgyak világa, hanem az eseményeké. […]

Mi a hullám, amely a vízfelszínen mozog, és nem visz magával egyetlen vízcseppet sem? A hullám nem tárgy, abban a tekintetben legalábbis nem, hogy nem magával vitt anyagból áll. Testünk atomjai is jönnek és eltávoznak tőlünk. Magunk is, mint a hullám és minden más test, eseményfolyam vagyunk, folyamatokból állunk, rövid ideig fennmaradó folyamokból…”

Hatalmas ledöbbenéssel olvastam ezeket a sorokat, mert Carlo tényleg nagyon ott van a szeren, mármint tudományos munkásságát tekintve. És a vicces az egészben az, hogy ezt spirituális utazásom során több mint egy évtizede fedeztem fel. Azóta többször próbáltam átadni, de megmondom őszintén, nehezen ment. Most újra megpróbálom, mert ez talán minden idők legkorszakalkotóbb felfedezése akár tudományos, akár önsimereti oldalról nézzük.

Mondom tömören:

Nem vagy ilyen vagy olyan. Pont. 🙂

Hanem valamihez képes vagy ilyen vagy olyan.

Tehát nem tudsz rossz lenni, csak valakihez/valamihez képest. De lesz olyan, amihez képes jó leszel. Ilyen és olyan interakcióidból épül fel a teljességed. Nem vagy bebetonozva: a múltad nem betonoz be téged (erről beszéltem a „2020 csúcspontja – miről is szólt az idei év?” című előadásomban.)

Erről szól a megbocsátás, hogy képes vagy ezt az egész hóbeleblancot elengedni, és továbblépni azon, hogy miket tettél és veled miket tettek. Mert amíg az emlékeid le vannak gyökereztetve, amíg van fájdalmad, addig tényleg ezt fogod újra és újra megteremteni. A kvantumvilágból a tapasztalást a tudatod így hozza elő. (Nemsokára készítek egy videót kis dobókockákkal, és megmutatom ezt a kvantumos-teremtős dolgot egy példán keresztül. 🙂 )

Tudom, hogy nehezen ültethető át ez a mindennapokba, de ez arról szól, hogy csak azért tapasztalod az életedet úgy, mert valamilyennek gondolod magad, és az pedig magával hozza, hogy milyen módon kerülsz interakcióba a világgal. Meghatározod már eleve az életedet, hiszen te tudod, hogy milyen vagy. Ám ha nem tudnád végre, ha elengednéd tényleg az énedet, a személyiségedet, nem börtönöznéd magad a személyiségedbe, kiléphetnél egy más világba, ahol a rosszat tényleg csak a jó oldaláról tapasztalod meg, és a jót sem fogod vágyni, mert tudod, hogy azzal éppen létrehozod a rosszat. Csak létezel, megmagyarázhatatlan módon, csak Vagy. És persze mindemögött a mélyben ott van egy csodás teljesség-tapasztalás, hogy minden tökéletes.

Ezért nem működnek az önismereti könyvek, az oldások és a gyógyítások: mert mindig jó akarsz lenni, és ezzel megteremted hozzá a rosszat. Ha ezt elengeded, akkor megszűnik a negatív, és teljes egészében a valóságot élheted, nem a két ellentét harcát. Szüntesd meg a világodban azt, hogy egyik vagy másik oldalra állsz: és ezzel megszűnik benned a harc is.

Nincs jó vagy rossz, hanem a színek végtelen árnyalata van, és te mindegyik vagy. De a színek csak egymáshoz képest léteznek. Ha ki akarod nyírni magadban az egyik színt, megölöd vele az összeset… ezért engedd el a harcot, és légy a teljesség maga.