Amikor valakivel arról beszélgetek, hogy miképpen lehet „megoldani” az életében található problémákat, van egy mondat, amivel szinte kivétel nélkül találkozom: „Igen, tudom. De…”
Hiszen tudni olyan könnyű: könyvekből és előadásokból felszívott gondolatok, amelyekhez társul egy csodálatos „aha!”-élmény, és máris azt gondolja az ember, hogy tudni elég. Majd ezzel az ál-hittel felvértezve ugrik bele minden élethelyzetbe, és sorozatosan tapasztalja, hogy nem sikerül, nem működik. Mert tudni nem elég. Sőt, most valószínűleg ennek a gondolatnak az elolvasása után is arra gondolnak sokan: „hát persze, ez egyértelmű, minek ezt újra leírni, én ezt tudom”.
Hadd meséljek el egy tanulságos történetet ezzel kapcsolatban, ahol nagyon könnyen tetten érhetjük magunkat, hogy vajon mennyire éljük is azt, amit tudunk. A minap megosztottam a Facebook-on egy általam fontosnak tartott régi bölcsességet, amely a következő:
„Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: Elmúlik.”
Ha ezt az egy bölcsességet úgy igazán éled is az életedben, akkor soha, semmilyen negatív élethelyzetben nem fogod magad kényelmetlenül érezni. Semmilyen kihívás nem fog letörni. Semmilyen élménytől nem leszel függő… és úgy igazából tökéletesen megtalálod a lelki békédet.
Ezt az idézetet 40.000 ember olvasta el, és vajon ebből a sok emberben hányan képesek a legnagyobb veszteség közepette azt mondani: „elmúlik”? Amikor elveszíted a munkádat, el fog múlni ez az állapot, és úgy is lesz egyszer munkád. Amikor elhagynak, elveszíted a szerelmedet, vagy megcsalnak: hidd el, az állapot el fog múlni. Ha elveszíted szeretteidet, édesapádat, édesanyádat, gyermekedet: akkor tudd el, a szomorúság és a fájdalom egyszer el fog múlni.
Az úgynevezett boldogság, amit keresel, nem abban rejlik, hogy soha nem történik veled semmi negatív. Hanem ott találod meg, ahol képes vagy azt mondani minden negatív életeseményre: elmúlik. És el tudod engedni.
Mert könnyű az ilyen életbölcsességekre bölcsen bólogatni, majd a megfelelő helyen szajkózni, például a barátaidnak vagy szüleidnek. De vajon a legnagyobb ÖRÖM és FÁJDALOM közepette te azt tudod-e mondani, hogy „elmúlik”? S vajon azt gondoltad a kis idézet elolvasása után, hogy ezt te „tudod”?
Sőt, könnyen lehet, hogy te nem is szeretnéd ezt a bölcsességet a magadénak tudni: szeretnél szenvedni a fájdalomban, szeretnél sírni az elvesztés érzésekor, szeretnél ragyogni minden pozitív élménynél… Ezt megértem, de ebben az esetben SOHA nem leszel boldog, soha nem találod meg azt az életörömöt, amit keresel: mert ragaszkodsz az élményhez, ragaszkodsz az érzéshez.
Viszont, ebben az esetben legalább ne hazudj magadnak, hogy „tudod”.
–
Írta: Kiss Balázs Kunó
