Kérdés: Ha megbetegszem, honnan lehet tudni, hogy mit jelez nekem? Elestem több mint egy éve, és a jobb bokám azóta is meg van dagadva, fáj. Az orvosok nem találtak semmit, meg is röntgenezték. Ezoterikus szempontból akkor történik ilyen, ha nem jó úton járok. Más megközelítésben férfival való konfliktusra utal. Hogy deríthetem ki, hogy melyik az igaz, és hogyan tudom elmulasztani?

Válasz: Sehogy nem tudod elmulasztani. Hogyan mulasztanád el azt, ami van? Azért van, hogy legyen. Azért van, mert így jelenít meg számodra valamit a valóságod. Ebben a formában nyilvánul meg, de belőled indul ki. Ha el akarod mulasztani, akkor az illúziót kezeled. A lábfájás csak egy hordozó közeg, ami segít megjeleníteni a gondolataidat. Mintha leírnád egy papírlapra, hogy fáj a lábam. Bármit csinálhatsz a papírlappal, az érzés benned még megmarad.

Ha íróként könyvet írsz, utána nem a papírt és a nyomtatott betűket nézed, hogy milyen lett, hanem a gondolatokat, amiket a papír hordoz. Az a lényeg, amit a jelenség hordoz, nem maga a jelenség. Ne abba menj bele, hogy fáj a lábad, hanem hogy ez mit hordoz neked? Lehet, hogy a spirituális tanítások a tapasztalatok alapján azt mondják, hogy ebben az esetben nem jó úton vagy, de biztos, hogy minden esetben ott vagy. Nem tudsz nem az utadon lenni. Érezheted, hogy nem ott vagy, de ott vagy.

Egy saját példát elmesélek: Egyszer régen a feleségem családjához utaztunk vidékre, és az új elkerülő úton utaztunk, amit nemrég építettek. De nem találtam az irányt. Már mondtam volna, hogy eltévedtünk, amikor tudatosodott bennem, hogy nem eltévedtünk, csak nem ott vagyunk, ahol elsőre lenni akartunk, de valójában pont jó helyen vagyunk. Megálltunk a gyerekekkel, bóklásztunk a tájban, találtunk egy nagyon szép elhagyatott templomot, nagyon izgalmas volt az egész, mert kalandként fogtuk fel. Szívhattam volna a fogam, hogy „Jézusom, eltévedtünk”, úgy ugyanaz lett volna a történet, mert úgyis visszamegyünk a jó útra, de nem mindegy, hogy hogyan tekintünk magára az eseményre. Mindig azon az úton vagy, ahol lenned kell, nem tudsz nem azon lenni. Abban van különbség, hogyan éled meg, megtapasztalod-e azt, amit meg lehet belőle.

Visszakanyarodva a lábfájáshoz: tehát nem kell értened, hogy „miért tévedtél el”, vagyis, hogy miért fáj a lábad, mert pont azért fáj a lábad, hogy fájjon. Hogy pont azt megtapasztald, amit ez jelent számodra. De ez nem egy titok, nem egy kérdés benned, hanem pont ott van. Hogy pont azt megtapasztald, amit ez magával hoz. Mint amikor mi eltévedtünk, akkor megtapasztaltuk azt, amit éppen az új táj hozott. Neked, ha fáj a lábad, akkor tapasztald meg azt, amikor orvoshoz mész, és ott mit érzel. Vagy ne menj el: nem számít. A lényeg, hogy mit érzel közben. De nem kell tudnod a válaszokat, azok nem fognak segíteni, csak összezavarnak. Illetve, mire megtalálod a választ, ami segít, akkor rájössz, hogy pont ezért volt a lábfájás, hogy ezt felismerd. De pont ezért nem kell aggódnod: így is, úgy is pont azt tapasztalod, amit tapasztalnod kell. Aggódni felesleges.