Általánosságban az emberiségről elmondható, hogy azért választottuk ezt a kihívásokkal teli játszóteret, hogy megismerjük önmagunkat. Egész nap az óceánban lubickolva, szolgák garmadával körülvéve, akik eléd teszik az ennivalót, olyan sok mindent nem ismersz meg önmagadról. Lehet pihenni is, de igazán éles helyzetekben ismered meg magad. Ha például leöntenek az utcán egy pohár vízzel, akkor kiderül, hogyan reagálsz. Az anyagi világ, amiben élsz, csak kivetülése a szellemednek. Csak annyi a jelentősége, hogy van.

Próbáld meg elképzelni, hogy mi játszódna le benned, ha egy reggel kimész az utcára, és azt látod, hogy ellopták az autód mind a négy kerekét. Mit reagálnál? Mit éreznél? Számítana a tényen bármit is, ha megideologizálnád ezoterikusan, hogy jobban oda kell figyelned a gondolataidra (mert „nincs ki a négy kereked”). Vagy ha valamilyen faji, etnikai megkülönböztetés miatt másokat hibáztatnál, hogy biztos ez vagy az a csoport tagjai lopták el a kerekeidet? Vagy szerencsétlennek éreznéd magad, hogy miért kell ezen a szenvedésen keresztülmenned? Azon gondolkodnál, hogy ez vajon mit akar mutatni? Mi van e mögött? Elkezdenél azon gondolkodni, hogy ez most mennyi pénzbe fog neked kerülni?

Holott ez az egész keréklopás csak Van. Nem kell hozzátenni semmi fölösleges dolgot. Nem jelent semmit és senki sem hibás. Pusztán nincs meg a négy kereked és kész. Elmész, veszel újakat, hívsz valami autómentőt, és közben tapasztalod, hogy mi történik. Figyeled, hogy miket érzel. Dühöt? Szégyent? Haragot? Hibáztatást? Szenvedést? Vagy csak jót szórakozol?

Mert ez az egész pont annyit jelent, amennyit te megtapasztalsz ebből az egészből. Nem az angyalok kísérleteznek rajtad, a felsőbb éned nem a felhőn ülve figyeli, hogy mit csinálsz, nem a negatív energiák szórakoznak veled. Ez mind-mind csak hatalmas elterelés.

Valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogyan lehet céget vezetni ebben a wu wei (ejtsd: vu vej), a nem-cselekvés állapotában, amikor nem agyalsz, csak teszed a dolgodat. Látszólag a meetingek szervezése és az irányítás nem egy Tao dolog. Nem azt jelenti, hogy nem kell gondolkoznod. Erre van az elméd, az erre tökéletes. De ha bejön valamilyen probléma, mondjuk nincs ott valaki a megbeszélt találkozón, akkor nem mérges leszel, nem haragszol rá, nem fogsz elállni az üzlettől. Mert nem jelent semmit sem. Nem jött el, kész, tovább mész. Neked úgy tűnik, hogy ebből probléma lesz, amit meg kell oldanod, de nem. Semmi sincs, amit meg kéne oldani, ezt a legnehezebb az elmédnek elfogadnia. Minden, amivel itt az életben találkozol, az semmi más, mint egy kép, ami ki van vetítve eléd, és te – mint a moziban – végigizgulod, végigneveted, vagy végigszenveded. Rajtad áll egyedül, hogy mit vetítesz ki, és hogyan éled meg az egészet, az egyedül csakis rajtad áll. De a képen magán nem tudsz változtatni.