Az embert a rossz dolgoktól való félelem és a jó dolgokért való áhítozás viszi a sírba.

Mintha az egész élet egy versenyfutás lenne az idővel: vajon hamarabb múlik-e el a jó érzés, amit egy adott pillanat hozott – vagy utoléri valami kellemetlenség, amit nem tudtál elkerülni? Hamarabb éred el a “megvilágosodást”, mint ahogy a halál vagy a leépülés beköszönt? Hamarabb érkezik meg az áhított állapot, ami vágyálomként lebeg a szemed előtt?

S közben folyamatosan űzött vadként tekintesz a hátad mögé, a sötét sarkokba, hogy hol rejtőzködik az ismeretlenben valami váratlan, amire nem lehet felkészülni, amit nem lehet elkerülni, csak talán túlélni?

Ha mélyen belegondol az ember az életébe, és őszintén szembenéz vele, akkor kiderül, hogy folyamatos félelemben és szenvedéseben telik, amit csak hosszabb-rövidebb időre takar el valami kellemes élmény. Nem számít semmit, ha a rózsaszín ködbe menekülsz, ahol minden szépnek és jónak tűnik – a köd valójában csak eltakarja a valóságot.

Eget rengető felismerés az, amikor meglátod, hogy a menekülést a rossz élmények elől bármikor abba lehet hagyni; mert aminek utol kell érnie, az úgyis megtalál, nem lehet semmi elől elfutni.

A negatívban nagyon nehéz felfedezni a pozitívat. Pedig arra tanít az élet, hogy a saját bőrödön tapasztald meg, hogy semmi sem fehér vagy fekete, semmi sem rossz vagy jó. Valami kincset a legnagyobb trutyi is tartalmaz.

A Teljességet megélni csak akkor lehet, ha a rosszat is meg mered engedni! Az lesz igazán nagy, aki mer kicsi lenni. Aki nem fél a sötét énjétől, a negatív tapasztalásoktól, az tud haladni az életében.

 

Egy szívszorító történetet lehetne mesélni rólad: egy szívszorító történetet, amikor éppen fájt a lelked vagy féltél a jövőtől. Majd, amikor a történeted véget ért, felváltotta egy csodás találkozás vagy egy mesés élmény, ami elvarázsolt egy pillanatra és kizökkentett a hétköznapokból, elhitette veled, hogy létezik egy olyan boldog állapot, ahol minden bánatod elillan, és örök biztoságra találsz.

De a sors, mintha kegyetlen kukkoló lenne, pont amikor a legjobban érezted magad, valamit eltört benned, összezúzta ezt az álomképet, hogy hiú ábránddá változtassa legszentebb vágyálmodat. S ki tudja mióta zajlik ez így, ahogyan életről életre vándorolva keresed a biztonságot és a fájdalmak nélküli életet… De minden egyes megöregedett testtel, elvesztett szerelemmel és nélkülözéssel teli pillanattal egyre távolabb került az álom, amit kergetsz.

Ez az álom a boldogságot hozza el, s sokszor a Mennyországba vagy a Nirvánába vetítetted ki, mert az életben sosem találtad meg; azt hitted tehát, hogy az életen túl rejtezik. Ám a legnagyobb becsapás az, hogy EZ az álom, és ahová felébredsz, AZ a valóság. És az álmod azért nyugtalan, mert ebben a fátyolszerű remegésben kutatod a boldogságodat, menekülsz a félelmeid elől, vágyod a törvényeket és igazságokat, amelyek majd egyengetik lépteid. Ám ez egyedül a Te álmod, senki másé, és ennek a felismerése fog felébreszteni. Amikor megéled, hogy te vagy az álmodó és a megálmodott egyben, s minden szenvedéssel töltött pillanat csak a lényedben történő utazás. Önmagad elől menekültél ebbe az álomba, ahová veled jöttek a rémképeid is. Nem tudsz magad elől elfutni, s hiába is menekülsz, mindent viszel magaddal, további virtuális valóságokba vagy akár a Mennybe.

Az álmod egy csodálatos történet lehet, azaz egy szívszorító vagy éppen felemelő mese. De minden mese, minden dráma és komédia véget ér egyszer, s ami megmarad, az valami megfoghatatlan érzés, amit magaddal viszel az ébredés után. Jól ismered ezt az állapotot: reggelente nap mint nap megéled. Mert amit most valóságnak hiszel, az az álom, és ezt az illékony ködöt próbálod megragadni, megfogni és alakítani – de mindig kicsúszik a kezeid közül.

Ne félj az ébredéstől! Bár az álmodás véget ér, és azért félsz felébredni, mert minden csodával és fájdalommal töltött pillanatról kiderülne, hogy csak képzelet volt… Ez az, ami még mindig az álomban tart, mert bár hiába fáj néha, mégiscsak emlékeket hagyott neked, melyeket hordozol magadban és meghemperegsz bennük. Ez pedig tovaszáll majd az ébredéssel, érdekes és izgalmas esszenciát hagyva benned.

Mit kell tenned az ébredésért? Hogyan lehet elősegíteni a tapasztalást? Próbátad már ezerféleképpen, csak egy valamit nem próbáltál: hogy NE TEGYÉL SEMMIT. S azt könnyedén.