Hírlevél feliratkozás

Név:*
E-mail cím:*
Elfogadom az adatvédelmi feltételeket
Önszántamból iratkozok fel a hírlevélree

Versenyfutás az idővel

//Versenyfutás az idővel

Versenyfutás az idővel

Az embert a rossz dolgoktól való félelem és a jó dolgokért való áhítozás viszi a sírba.

 

Mintha az egész élet egy versenyfutás lenne az idővel: vajon hamarabb múlik-e el a jó érzés, amit egy adott pillanat hozott, vagy utoléri-e valami kellemetlenség, amit nem tudott az ember elkerülni? Hamarabb éri el a “megvilágosodást”, mint ahogy a halál vagy a leépülés beköszönt? Hamarabb érkezik meg az áhított állapot, ami vágyálomként lebeg az ember szeme előtt? S közben folyamatosan űzött vadként tekint a háta mögé, a sötét sarkokba, hogy hol rejtőzködik az ismeretlenben valami váratlan, amire nem lehet felkészülni, amit nem lehet elkerülni, csak talán túlélni?

Ha mélyen belegondol az ember az életébe, és őszintén szembe néz vele, akkor kiderül hogy folyamatosan félelemben, szenvedéseben telik, amit hosszabb-rövidebb időre takar el valami kellemes élmény. Nem számít semmit az sem, ha a rózsaszín ködbe menekül az ember, ahol minden szépnek és jónak tűnik, de a köd valójában csak eltakarja a valóságot.

Pedig egetrengető felismerés az, hogy a menekülést a rossz élmények elől bármikor abba lehet hagyni, mert aminek utol kell érnie, az úgy is megtalál, nem lehet elfutni.

A negatívban nagyon nehéz felfedezni a pozitívat. Erre tanít az élet, hogy meg is tapasztald a saját bőrödön, hogy semmi sem fehér vagy fekete, semmi sem rossz vagy jó. Hogy valami kincset a legnagyobb trutyi is tartalmaz.

Megélni csak akkor lehet a Teljességet, ha a rosszat is meg mered engedni. S az lesz igazán nagy, aki mer kicsi lenni. Aki nem fél a sötét énjétől, nem fél a negatív tapasztalásoktól, az tud haladni életében.

 

Egy szívszorító történetet lehetne mesélni rólad: egy szívszorító történetet, amikor éppen fájt a lelked vagy féltél a jövőtől. Majd, amikor a történeted véget ért, felváltotta egy csodás találkozás vagy egy mesés élmény, ami elvarázsolt egy pillanatra és kizökkentett a hétköznapokból, elhitette veled, hogy létezik egy olyan boldog állapot, ahol minden bánatod elillan és örök biztoságra találsz.

De a sors, mintha kegyetlen kukkoló lenne, pont, amikor a legjobban érezted magad, valamit eltört benned, összezúzta ezt az álomképet, hogy hiú ábrándokká változtassa legszentebb vágyálmodat. S ki tudja mióta zajlik ez így, ahogyan életről életre vándorolva keresed a biztonságot és a fájdalmak nélküli életet. De minden egyes megöregedett testtel, elvesztett szerelemmel és nélkülözéssel teli pillanattal egyre távolabb került az az álom, amit kergetsz.

Ez az álom a boldogságot hozza el, s sokszor a Mennyországba vagy a Nirvánába vetítetted ki, mert az életben sosem találtad meg, azt hitted tehát, hogy az életen túl rejtezik. Ám a legnagyobb becsapás az, hogy ez az álom, és ahová felébredsz, az a valóság. És az álmod azért nyugtalan, mert ebben a fátyolszerű remegésben kutatod a boldogságodat, menekülsz a félelmeid elől, vágyod a törvényeket és igazságokat, amelyek majd egyengetik lépted.

Ám ez egyedül a te álmod, senki másé, és ennek a felismerése fog felébreszteni. Amikor megéled, hogy te vagy az álmodó és a megálmodott egyben. S minden szenvedéssel töltött pillanat csak a lényedben történő utazás. Ám önmagad elől menekültél ebbe az álomba, ahová veled jöttek a rémképeid is. Nem tudsz magad elől elfutni, s hiába is menekülsz, mindent viszel magaddal, további virtuális valóságokba vagy akár a Mennybe.

Az álmod egy csodálatos történet lehet, azaz egy szívszorító vagy éppen felemelő mese. De minden mese, minden dráma és komédia véget ér egyszer, s ami megmarad, az valami megfoghatatlan érzés, amit magaddal viszel az ébredés után. Jól ismered ezt az állapotot, reggelente nap mint nap megéled. Mert amit most valóságnak hiszel, az az álom, és ezt az illékony ködöt próbálod megragadni, megfogni és alakítani, de mindig kicsúszik kezeid közül.

Ne félj az ébredéstől. Bár az álmodás véget ér, és éppen ezért félsz felébredni, mert minden csodával és fájdalommal töltött pillanatról kiderülne, hogy csak képzelet volt. Ez az, ami még mindig az álomban tart, mert bár hiába fáj néha, mégis csak emlékeket hagyott neked, amiket hordozol magadban és meghemperegsz bennük. Ez pedig tovaszáll majd az ébredéssel, érdekes és izgalmas esszenciát hagyva benned.

 

Mit kell tenned az ébredésért? Hogyan lehet elősegíteni a tapasztalást? Próbátad már ezerféleképpen, csak egy valamit nem próbáltál: hogy ne tegyél semmit. S azt könnyedén.

 

 

2019-01-31T14:51:26+00:00 By |Írások|0 hozzászólás

Az oldal használatához kérlek fogadd el a cookie-kat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár