Tapasztalataim szerint, ami leginkább megakadályozza az embereket abban, hogy megéljék az életük eseményeit úgy, ahogy azok vannak – vagyis mindenféle félelem és elvárás nélkül –, az az, hogy sokat gondolkodunk. Túlgondolkodjuk a dolgokat. Kérlek, felejts el mindent, amit tanultál, mert elméből nem lehet oda eljutni, ahová szeretnél! A gondolkodás nem erre való, nem lesz ebben a segítségedre. Amikor ezeket a sorokat olvasod, és elgondolkodsz rajtuk, akkor biztos, hogy rövid időn belül zsákutcába kerülsz. Érezz, érzékelj rá minél jobban a szöveg esszenciájára, és ne annyira a szavakra figyelj: azok csak eszközök ahhoz, hogy megtaláld magadban a válaszokat. Amíg nincs megélés és megtapasztalás az univerzális törvények mögött, addig csak holt szavak maradnak.

Aki a boldogságot, önismeretet, gyógyulást vagy megvilágosodást keresi, mindig ésszel akarja megérteni a tanításokat. Szabályokat keres, mintha programozóiskolába járna – csakhogy ez bezár a három dimenzióba, pont abba, aminek fölé szeretnél emelkedni. Ne hallgass a gondolatokra!

Amikor találkozol egy spirituális kihívással, és gondolkodni kezdesz, akkor olyan eredményre jutsz, amilyenre csak akarsz. Valódi válaszokat az életed valódi kérdéseire nem a gondolkodás által fogsz kapni, az ugyanis ugyanazt fogja válaszolni, amit eddig is hallottál: a berögzült mintáidat. Azzal az eszközzel, aminek a félelem/fájdalom/szenvedés elhagyását próbálod megtanítani, nem jutsz eredményre. Az elmén túli tapasztalás világába nem tudsz az elméddel bejutni, hiszen az nem képes téged kivezetni SAJÁT MAGÁBÓL.

Amikor nem gondolkodsz, csak figyelsz, akkor egy magasabb nézőpontból nézel rá azokra a dolgokra, amik benned vannak, kvázi ítélkezés nélkül. Nem tudod tovább azt játszani, hogy valami nincs, ha egyszer már ráláttál, hogy ott van benned. Már magával ezzel a ránézéssel egyfajta tisztulás indul be, hiszen az emberiség összes problémája abból fakad, hogy nem akarja megnézni, meglátni, mi rejlik saját magában. MINDEN. Maga ez a mágikus folyamat, hogy önmagadra nézel, bele a tükörbe, sok mindent beindít.

Amikor az életben problémával találkozol, az semmi más, mint a benned zajló folyamatoknak az eredménye. Nem azért ütközöl kihívásba, mert béna vagy, vagy valamit nem jól csinálsz, vagy mert neked ezt meg kéne oldanod – hanem azért, mert valami OTT VAN benned. Ezt tudatosítsd! Ha például félelemérzet van benned, akkor találkozni fogsz egy olyan helyzettel, ahol ez kívül is megjelenik. Például este, színház után egyedül mész haza a sötétben, és eléd ugrik egy szatír, s ettől nagyon megijedsz, hogy úristen, megint bántanak téged. Azt mondod, hogy akkor kezdtél el félni, amikor eléd ugrott a szatír – de valójában nem; ez az eset azért történt meg veled, hogy a benned levő megmagyarázhatatlan, tudattalan folyamatot, ami most még az emberektől való általános félelem, egy ilyen eseményben kézzel foghatóan meg tudd élni.

Ha az életed azon alapul, hogy nagyon félsz az emberektől, akkor folyamatosan olyan szituációkkal fogsz találkozni, ahol ezzel szembesülsz: a főnököd megaláz, a barátaid nem vesznek semmibe, a férjed alkoholista, bántalmazó. Ezek a helyzetek mind azt támasztják alá, hogy félsz az emberektől, mert az emberek bántanak téged. Fontos megértened a különbséget: nem azért félsz az emberektől, mert bántanak téged, hanem azért bántanak téged, mert félsz tőlük!

A 3D-s világ csak a benned lévő folyamatoknak a tükröződése. Azért történik ez a sok bántás, mert benned van annak az érzelemnek a gyökere, hogy félsz az emberektől, és azért, hogy ezt meg tudd tapasztalni, kint teremtesz ilyen helyzeteket. Ez nem egy megoldandó probléma. Nem azt jelenti, hogy bármiféle baj van veled, egyszerűen ilyen vagy. Ha spirituálisan gondolkodsz, akkor elmész családállításra, önismereti csoportba, előadásokra, és emellett folyamatosan egy dögös csajnak/pasinak akarsz látszani, akire nem lehet hatni, mert olyan laza. De ha benned van a félelemérzet, azt elpusztítani nem lehet! Bármilyen negatív érzelem van benned, az van, nem lehet megölni. Egyetlen dolgot lehet vele csinálni: átalakítani.

Ahhoz pedig, hogy át tudd alakítani, meg kell ragadni. Úgy képzeld el, hogy van előtted egy tömb gyurma, ami egy csúnya dolgot ábrázol: az átalakításához hozzá kell érned, meg kell fognod. Gondolatokkal soha nem fogod tudni átalakítani a benned lévő negatív tartalmakat, amíg nem fogod meg őket, nem azonosulsz velük, nem válsz eggyé velük. Ez a titka. Ha beintegrálod, beépíted a benned lévő negatívat önmagadba.

Például amikor benned van a szegénység érzése, fordítsd meg: ne a szegénység elkerülése hajtson, hanem legyen ez egyfajta lehetőség, hogy túllépj rajta!

Egy másik példa: egy egoista ember, aki folyamatosan azzal próbálkozik, hogy takargassa az egoizmusát, és megjátssza, hogy nem is olyan. Ha ehelyett megnézi, hogy miből fakadt ez az egoizmus, és ez egyfajta kiindulóponttá válik a számára, akkor túl tud rajta lépni. Nem megoldani akarja az egoizmust, csak elfogadni, hogy ott van benne. Befogadni, átélni – és abból már ki tud bimbózni valami új, akkor már tovább lehet lépni. Nem megoldani, nem takarítani, nem takargatni – hanem beépíteni.