Tapasztalataim szerint, ami leginkább megakadályozza az embereket abban, hogy megéljék az életük eseményeit úgy, ahogy azok vannak, – vagyis mindenféle félelem és elvárás nélkül –, az az, hogy sokat gondolkodunk. Túlgondolkodjuk a dolgokat. Kérlek felejts el mindent, amit tanultál, mert elméből nem lehet oda eljutni, ahová szeretnél. A gondolkodás nem erre való, nem lesz ebben a segítségedre. Amikor ezeket a sorokat olvasod, és elgondolkodsz rajta, akkor biztos, hogy rövid időn belül zsákutcába kerülsz. Érezz, érzékelj rá minél jobban az esszenciájára, és ne annyira a szavakra figyelj: azok csak eszközök ahhoz, hogy megtaláld magadban a válaszokat. Amíg nincs megélés és megtapasztalás azok mögött az univerzális törvények mögött, addig csak holt szavak maradnak.

Aki a boldogságot, önismeretet, gyógyulást vagy a megvilágosodást keresi, mindig ésszel akarja megérteni a tanításokat. Mindig szabályokat keresnek. Mintha programozóiskolába járnának. Ez bezár a háromdimenzióba. Pont abba, ami fölé szeretnél emelkedni. Ne hallgass a gondolatokra!

Amikor találkozol egy spirituális kihívással, és gondolkodni kezdesz, akkor olyan eredményre jutsz, amilyenre csak akarsz. Valódi válaszokat az életed valódi kérdéseire nem a gondolkodás által fogsz kapni. Ugyanazokat fogja válaszolni, amiket eddig is hallottál, a berögzült mintáidat. Ugyanazzal az eszközzel, aminek a félelem/fájdalom/szenvedés elhagyását forszírozod, nem jutsz eredményre. Az elmén túli tapasztalás világába az elmével nem tudsz bejutni, az onnan nem tud kivezetni.

Ha nem gondolkodsz, csak figyelsz, az történik, hogy ránézel egy magasabb nézőpontból azokra a dolgokra, amik ott van benned, kvázi ítélkezés nélkül. Nem tudod tovább azt játszani, hogy nincs, mert ráláttál, hogy ott van benned. Már magával ezzel a ránézéssel egyfajta tisztulás indul be. Az emberiség összes problémája abból fakad, hogy nem akarja megnézni, meglátni mi van önmagában. Minden. Maga ez a mágikus folyamat, hogy önmagadra nézel, bele a tükörbe, ez beindít sok mindent.

Amikor az életben problémával találkozol, az semmi más, mint a benned zajló folyamatoknak az eredménye. Nem azért ütközöl az életedben kihívásba, mert béna vagy, mert valamit nem jól csinálsz, mert neked ezt meg kéne oldanod, hanem azért, mert az van benned. Ezt tudatosítsd! Ha például tapasztalsz egyfajta félelemérzetet, akkor találkozni fogsz egy olyan helyzettel, ahol ez megjelenik. Este, színház után egyedül mész haza a sötétben, és eléd ugrik egy szatír, s ettől nagyon megijedsz, hogy úristen, megint bántanak téged. Azt mondod, hogy akkor kezdtél el félni, amikor eléd ugrott a szatír, de nem, ez az eset azért történt meg veled, hogy a benned levő megmagyarázhatatlan, tudattalan folyamatot, ami most még az emberektől való általános félelem, azt egy ilyen eseményben kézzel foghatóan meg tudd élni.

Ha az életed azon alapul, hogy nagyon félsz az emberektől, akkor folyamatosan olyan szituációkkal fogsz találkozni, ahol ezzel sembesülsz: a főnököd megaláz, a barátaid nem vesznek semmibe, a férjed alkoholista, bántalmazó. Ezek a helyzetek mind azt támasztják alá, hogy félsz az emberektől, mert az emberek bántanak téged. Fontos megértened a különbséget: nem azért félsz az emberektől, mert bántanak téged, hanem azért bántanak téged, mert félsz tőlük.

A 3D-s világ csak a benned lévő folyamatoknak a tükröződése. Azért történik ez a sok bántás, mert benned van annak az érzelemnek a gyökere, hogy félsz az emberektől, és hogy ezért ezt meg tudd tapasztani, kint teremtesz ilyen helyzeteket. Ez nem egy megoldandó probléma. Nem azt jelenti, hogy bármiféle baj van veled, egyszerűen ilyen vagy. Ha spirituálisan gondolkodsz, akkor elmész családállításra, önismereti csoportba, előadásokra, és emellett folyamatosan egy dögös csajnak/pasinak akarsz látszani, akire nem lehet hatni, mert olyan laza. De ha benned van a félelemérzet, azt elpusztítani nem lehet! Bármilyen negatív érzelem van benned, az van, nem lehet megölni. Egyetlen dolgot lehet vele csinálni: átalakítani.

De ahhoz, hogy át tudd alakítani, meg kell ragadni. Úgy képzeld el, hogy van előtted egy tömb gyurma, ami egy csúnya dolgot ábrázol, az átalakításához hozzá kell érned, meg kell fognod. Gondolatokkal soha nem fogod tudni átalakítani a benned lévő negatív tartalmakat, ha nem fogod meg, ha nem azonosulsz vele, nem válsz eggyé vele. Ez a titka. Ha beintegrálod, beépíted a benned lévő negatívat önmagadba.

Például, amikor benned van a szegénység érzése, fordítsd meg! Ne a szegénység elkerülése hajtson, hanem az egyfajta lehetőség legyen, hogy túllépj rajta.

Egy másik példa: egy egoista ember, aki folyamatosan azzal próbálkozik, hogy takargassa az egoizmusát, és megjátssza, hogy nem az. De ha megnézi, hogy miből fakadt ez az egész egoizmus, és ez egyfajta kiindulóponttá válik számára, akkor túl tud rajta lépni. Nem megoldani akarja az egoizmust(!), csak elfogadni, hogy egoista. Beépíteni, átélni, és abból már ki tud bimbózni. Tovább tud lépni. Nem megoldani, nem takarítani, nem takargatni, hanem beépíteni.